A felfázás mellett ide sorolható többek között a hüvelygyulladás és a kismedencei gyulladás, melyek nemcsak rengeteg kellemetlenséget képesek okozni a hölgyek számára, de mindemellett kivétel nélkül nőgyógyászati szakvizsgálatot igényelnek.
Egy felfázás ugyanis enyhébb esetekben gyógyítható otthoni praktikákkal, de erőteljesebb tünetek mellett súlyos szövődményeket okozhat, míg a gyulladásokat még enyhébb esetekben sem szabad félvállról venni.
Lássuk azonban most azt a három nőgyógyászati megbetegedést, melyek évek óta, így a 2022-es őszi-téli szezonban is a leggyakrabban utolérik a hölgyeket.
Felfázás
A rettegett felfázás minden őszi időszakban, de nagyon gyakran még télen is rengeteg hölgy életét képes megkeseríteni. Sajnos egyike azoknak a nőgyógyászati betegségeknek, amihez rengeteg tévhit kapcsolódik.
Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy egy hideg pad már elegendő ahhoz, hogy valaki felfázzon, de valójában a felfázásnak ilyen közvetlen módon nincs köze a hideghez, hiszen a háttérben valójában egyfajta húgyúti gyulladás áll, amit bakteriális fertőzés okoz.
Hogy az őszi és a téli szezonban gyakoribb, az leginkább a rétegesebb öltözködésnek köszönhető, hiszen ilyenkor mindenki vastagabb ruhákat, harisnyákat hord, aminek következtében a nemi szervek környékén gyakoribb az izzadás, a baktériumok elszaporodására való hajlam.
A problémát az okozza, amikor ezek a kórokozók a húgyutakba kerülnek, hiszen a hölgyek esetében a húgycső anatómiailag nagyon rövid, így ezek a baktériumok könnyedén eljuthatnak a húgyhólyagba, ahol gyulladást idéznek elő, ami már orvosi kezelést igényel.
Milyen tünetek jellemzők a felfázásra?
A felfázás tünetei általánosságban könnyedén felismerhetők. Az esetek jelentős többségében mindig a gyakori vizelési inger az első panasz, amihez lassacskán vizeletürítési nehézségek, a folyamat során jelentkező csípő és égő érzés, kisebb fájdalom társul.
Ezek a kezdeti tünetek, amelyek sok esetben csak figyelmeztetőleg jelentkeznek, sokszor nem igényelnek kezelést. Előfordulhat azonban, hogy egyre súlyosabb panaszok bukkannak fel, mint például az erőteljes alhasi fájdalom vagy a zavaros, véres vizelet.
Ilyenkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, hiszen ezek a jelek arra utalnak, hogy a gyulladás és a fertőzés mélyebbre hatolt a húgyutakban, tehát súlyosabbá vált a beteg állapota.
Hogyan diagnosztizálható a felfázás?
A felfázás vagy más néven hólyaghurut esetében a diagnózis ma már kifejezetten egyszerű, így a nőgyógyász szakorvos jellemzően már az anamnézis felvétele során tudja, hogy a páciensnél valamilyen kórokozó által előidézett húgyúti fertőzés lépett fel.
Ritkán kapnak azonban a betegek orvosságot anélkül, hogy ne kerülne pontosan beazonosításra a problémát előidéző kórokozó. Ehhez úgynevezett vizelettenyésztésre van szükség, aminek részeként pontosan megállapítható, hogy milyen baktérium okozta a fertőzést.
Ez azért rendkívül lényeges, mert a felfázás általában olyan célzott gyógyszeres kezeléssel orvosolható, melynek kiválasztásához elengedhetetlen a kórokozó pontos ismerete. Rossz gyógyszerrel ugyanis tovább romolhat a beteg állapota.
Fontos kiemelni, hogy akinél a felfázás folyamatosan visszatérő, mondhatni krónikussá vált probléma, ott lényeges egy alaposabb kivizsgálás, hiszen sok esetben cukorbetegség, húgyhólyagsérv, sőt daganatos elváltozás is okozhat ilyen kellemetlenségeket.
Hogyan kezelhető a felfázás?
A felfázás ma már a jól kezelhető betegségek sorába tartozik, ennek a feltétele azonban nem más, minthogy a beteg időben elmenjen orvoshoz. Erre már enyhébb tünetek esetében is fontos sort keríteni, ha azok nem akarnak elmúlni két-három nap után.
A problémát általában valamilyen célzott antibiotikummal kezelik, aminek a kiválasztásához fontos ismerni a fertőzést előidéző kórokozót. Valakinél elég egy három-ötnapos kúra, másnál azonban a folyamatos, elhúzódó antibiotikumos kezelés hoz csak eredményt.
Hüvelygyulladás
Azon túl, hogy a hüvelygyulladás egy rendkívül gyakori nőgyógyászati betegség a hölgyek körében – életében minden nő átesik rajta több alkalommal is –, a probléma a nyári időszak mellett kifejezetten gyakori az őszi szezonban.
Ennek az oka leginkább a réteges öltözködésben, valamint az ehhez kapcsolódó rossz higiéniában keresendő, hiszen a női hüvelyben egy saját mikrobiológiai közeg dolgozik, melynek egyensúlya könnyedén felborulhat, és ilyenkor gyulladás jön létre.
A betegség hátterében nemcsak baktériumok, hanem vírusok és gombák is meghúzódhatnak, a fertőzés hátterében pedig megtalálhatók bizonyos hajlamosító tényezők, így a túlöltözés és a higiéniai problémák mellett például éppen az antibiotikumok is képesek kiváltani ilyen kellemetlenségeket.
Gyakori például, hogy a felfázásra szedett antibiotikum-kúra után hüvelygyulladás lép fel, noha a háttérben a gyakori partnerváltás, az immungyengeség, de még a cukorbetegség is meghúzódhat többek között.
Milyen tünetek jellemzők a hüvelygyulladásra?
A legtöbb esetben a hüvelygyulladást kellemetlen viszkető és égő érzés kíséri, amihez alaposan megváltozott hüvelyváladék társulhat, melynek a módosulása annak a függvénye, hogy milyen kórokozó idézte elő a betegséget, ezért fontos gyakran a laboratóriumi tenyésztés.
Előfordulhat például, hogy gombás fertőzésnél a hüvelyi folyás fehéressé, sárgássá, túrós állagúvá válik és határozottan besűrűsödik, de nem jár kellemetlen szagokkal. Máskor a folyás zöldessé, habossá válik, és szúrós vagy édeskés szagok társulnak hozzá.
Ezért nagyon fontos, hogy a hüvelyváladék bármilyen típusú elváltozásakor – legyen az szag, állag, szín vagy mennyiség – mindig forduljunk nőgyógyász szakorvoshoz, mert a háttérben többnyire valamilyen elváltozás húzódik meg.
Hogyan diagnosztizálható a hüvelygyulladás?
A hüvelygyulladás oka a legtöbb esetben valamilyen kórokozó. Konkrétan a gyulladt állapot feltárása egy nőgyógyász számára teljesen hétköznapi rutinfeladat, így egy általános vizsgálat is elegendő a betegség gyanújához, a pontos diagnózis azonban összetettebb feladat.
Ahhoz ugyanis, hogy megállapítható legyen a hüvelygyulladást kiváltó kórokozó ténye, minden esetben kenetvételre, laboratóriumi vizsgálatra vagy tenyésztésre van szükség, hiszen csak a vírus, a baktérium vagy a gomba felismerésével kezdődhet célzott kezelés.
Itt fontos kiemelni, hogy sok esetben – különösen krónikus hüvelygyulladásnál – szükséges lehet a partner kivizsgálására, aki már egy idült prosztata-gyulladással is folyamatosan visszafertőzheti párját.
Hogyan kezelhető a hüvelygyulladás?
A kezelést minden esetben az határozza meg, hogy milyen kórokozó idézte elő a hüvelygyulladást. Ha baktériumról vagy gombáról van szó, a legtöbbször speciális antibiotikumos kezeléssel érhető el a legjobb eredmény.
Ezen felül gyakran van szükség speciális kúpokra és hüvely-fertőtlenítő készítmények alkalmazására, bizonyos esetekben pedig a hüvely természetes flórájának helyreállítását célzó gyógyszerek szedésére azért, hogy a meglévő gyulladás mielőbb eltűnjön, és ne tudjon kialakulni egy újabb elváltozás.
Kismedencei gyulladás
A kismedencei gyulladás általában a hüvelygyulladás egyik súlyos szövődménye, mely elsődlegesen a nők betegsége, hiszen a férfiaknál nincs hasüregi nyílás, amelyen keresztül felmerülhetnének a betegséget előidéző felszálló fertőzések.
A betegség egy rendkívül összetett problémakör, hiszen a női nemi szervek, így a méh, a petefészek és a petevezeték gyulladásos állapotáról van szó, melyet egységesítve kismedencei gyulladásnak nevezhetünk.
A betegség minden esetben azzal indul, hogy a hüvelyben baktériumok telepednek meg, illetve szaporodnak el. Ezek többnyire megmaradnak ebben a régióban addig, amíg a nyák természetes módon megakadályozza a továbbterjedésüket.
Ha viszont ez a gátlófunkció valamiért megszűnik vagy csökken, akkor a kórokozók eljuthatnak a méhbe, ahonnan a petevezeték, a petefészek és a hasüreg is elérhető lesz számukra, azaz egyenes az út egy összetett gyulladásos állapot felé.
Milyen tünetek jellemzők a kismedencei gyulladásra?
Általánosságban a kismedencei gyulladásnak hasonló tünetei vannak, mint a hüvelygyulladásnak, ezáltal nagyon jellemző például a hüvelyi folyás megváltozása, amit a kérdéses szerven belül jelenlévő hüvelyi flóra felborulása eredményez.
Nagyon jellegzetes tünet még a kismedencei gyulladásnál az erőteljes, görcsös alhasi fájdalom, ami gyakorlatilag a hétköznapokat is élhetetlenné teszi a páciens számára, de a súlyosabb, kiterjedt gyulladás mellett lázas állapot egyaránt megjelenhet.
Hogyan diagnosztizálható a kismedencei gyulladás?
Hagyományos nőgyógyászati vizsgálat segítségével nagyon egyszerűen feltárható ma már a kismedencei gyulladás is. Különösen fontos továbbá az anamnézis, hiszen a páciens beszámolója, különösen a fájdalom helye és kisugárzása például nagyon árulkodó lehet.
Amennyiben például a beteg a hüvely belső falán érzékel fájdalmat, akkor általában hólyaggyulladás áll a háttérben, de amennyiben inkább a méh és a petefészek esetében tapasztal kellemetlenségeket, akkor a kismedence gyulladt állapotára terelődik a gyanú.
Sajnos a betegséget rengeteg más kórképpel össze lehet keverni, hiszen a vastagbél vagy a végbél gyulladása is egészen hasonló helyen okoz fájdalmat, ezért lényeges a nőgyógyászati vizsgálat, aminek részeként könnyedén feltárható vagy megcáfolható a diagnózis.
Hogyan kezelhető a kismedencei gyulladás?
Mint a legtöbb gyulladást kiváltó fertőzés, úgy az esetek többségében a kismedencei gyulladás kezelése is antibiotikummal történik, azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ezen a téren a mielőbbi orvosi vizsgálat.
A kismedencei gyulladás gyógyítása ugyanis lényegesen magasabb sikerfaktor mellett történhet abban az esetben, ha a terápia már az akut fázisban elindul. Egy akut gyulladást könnyedén lehet kezelni szövődmények és maradványtünetek nélkül.
Egy krónikus gyulladás esetében azonban már közel sem ennyire egyszerű a helyzet. Eleve alaposabb körültekintést igényel a gyógyszer kiválasztása, illetve a teljes gyógyulás sem garantált, sőt nagyon jellemző, hogy marad a háttérben némi gyulladásos képlet.
Ez azért jelentős probléma, mert amennyiben a páciens a későbbiekben immungyenge állapotba kerül, akkor a gyulladás kiújulhat, és akár időről-időre rendszeresen visszatérhet.
Gyakori, hogy a krónikus gyulladásnál elhúzódó diszkomfortérzet marad a betegnél, amit sajnos utólagos gyógyszeres kezeléssel sem lehet gyógyítani vagy eltüntetni, így a páciensnek együtt kell vele élnie. Ezért lényeges már az első tünetek érzékelésekor nőgyógyászhoz fordulni!
